Sajnálatos módon nap mint nap azzal szembesülök, hogy kapcsolatok nélkül az ember egy elveszett lény a nagyvilágba.
Elrettentő módon sokszor a munkánkban is vissza üt ez a szörnyű dolog.
Nem egyszer találkoztam már olyan esettel, hogy valakinek a valakije volt az illető és ezért különös elbánást követeltek.
Én próbálom minden betegemnek ugyan azt a kedvességet kimutatni és segítőkészséget sugallni, valamint legjobb tudásom szerint segíteni nekik!
Nem különböztetem meg az embereket, nemük,koruk, vagy származásuk miatt hiszen én arra esküdtem fel hogy minden segítséget kérő embernek segítsek.
Lehet ez a probléma objektív vagy szubjektív a lényeg hogy a lelki és testi egyensúlyt megteremtsük!
