Nagyon rég nem írtam már ide és már sokan reklamáltak hogy újabb írásokat szeretnének olvasni.

Ezutón kérek elnéztést de eddig egyszerűen se időm se ihletem nem volt.. :-(

De ma rászántam magam és ígyekszem megint valamit összehozni.

Sajnos az elmúlt 3 hónap nem volt túl egyszerű hiszen a hóhérból lett akasztott ember és megtapasztaltam milyen "szar"  a másikoldalon lenni..  Kicsit átétékelődtek bennem a dolgok.Kivételesen engem vittek kórházba és nem én vittem másokat.Minden munka közben történt...  közel egy hétig éreztem hogy nincs velem minden rendbe sokszor fájt a gyomrom, émejegtem, étvágytalan voltam de tanusitottam mindezen jeleknek semmi komolyat.  Csütörtök délután volt, épp Ügyeletben voltam amikor egyszer csak jött egy éles fájdalom a hasam jobb oldalán és nem birtam kiegyenesedni és majdhogynem sírtama  fájdalomtól... Ekkor már kicsit megilyedtem. Megkértem egy szakorvos kollégát nézzen már rám, ő megtapogatott és bizonyos gyakorlatok elvégzésére kért majd közösen meg kellett állapitanunk hogy ez elég súlyos vakbélgyulladás.

Nem volt mit tenni hívtuk a KÁNY-t hogy megtudjuk csütörtök este hova induljunk..

A KÁNY autómatikusan felajánlotta a Délpesti kórházat de ismerve az ottani körülményeket és tudatába annak amit ottnap mint nap zajlik a kollága aki telefonált kérte hogy kolléganőről van szó nem e lehetne más. Ekkor kaptuk a következő ajánlatot: Máv- kórház hasisebészet.  Ekkor kisség megnyugodtam ismerve az ottani kollégákat és kezelési technikákat. Azonnal bevittek. Ott ismét megvizsgáltak ekkor már lázas állapotban voltam és elrendeltek egy UH- vizsgálatot, Ez azonnal beigazolta a gyanút de nem volt nekik elég, továbbá kértek, nőgyógyászati viszgáltaot és 2 hasisebészt is lehivtak az osztályról konzultációra. ( hozzátenném az az orvos aki az sbo n kezelt már kezdetektől nem volt szimpatikus de gondoltam ő csak egy sbo s.... )  A konzultáción a főorvos közölte hogy most 2 nővér felkiér egy szobába ahol levetkőzhetek és tolnak is azonnal a mütőbe..Kérdeztem hogy ki fog müteni ...  Majd a követekző választ kaptam : Dr. Pop Gábor ( az sbo-s nem szimpatikus orvos )   nagyon nem tetszett a dolog de nem tudtam mit teni.

Felkisértek az osztályra ahol egy nővérkétől megkaptam a felvilágositást. Majd jött két kedves beteghoró és elvittek. A mütőbe már várt a műtösnő és az Aneszteziológus. Kedves volt mindenki, és saját tapsztalat hijján magamat is azzal nyugtatam amivel a betegeimet is szoktam hogy nem lesz semmi baj, rutin beavatkozás...    Jelezték hogy akkor megkapom az első kábitást így is történt alig tudtam magamról nem nagyon láttam amikro azt éreztem hogy pofozgatnak.. gyanus volt hogy ennyi idő eltelt volna ? Már kész is lennénk ? Majd közölték hogy nem írtatták velem alá a beleegyező nyilatkozatokat és írjam alá persze mindenki gondolhatja hogy 3 szor adták a kezembe a tollat mire sikerült megfognom és két vonalat az aláírás helyére huznom...

Lezajlott a  mütét visszatoltak az osztályra.. hajnalba nagy fájdalmakra ébredtem fel..  A nővérke megnyugtatott hogy minden rendebn ment és majd reggel benéz a doktor úr..  Ebben a hitben élve visszais aludtam. Reggel 8 óra a doktor úr sehol a reggeli vizit már megvolt de senki nem mondott semmit. Megérkeztek a hozzátartozóim... Amig én szenvedtem  valahonnan előkeveredett a Doki és közölte a családommal hogy minden ok és másnap haza is mehetek.

Mikor ezt elmondták nekem gondoltam ezbegy jó vicc hogy másnap...

egész nap egy orvos se nézett rám...

Jeleztem a nővéreknek hogy iszonyatos fájdalmaim vannak és gyógyszert szeretnék.. közel másfél óra várakozás után sikerült hozniuk valmit ledobtak az éjjeliszekrényemre egy citromsárga kis bógyot. Kérdezem a nővértől miez ? Azt mondja gyógyszer. De mondom mégis milyen ? azt mondja Sárga ? ÉS mondom többet esetleg megtudhatok róla? erre azt fele háromszög alakú.. Hanem tetszik nem kell bevenni..Hát persze nem vettem be hát nehogy már...

gondoltam amjd a kollégáim megoldják és hoznak valamit..

jött az este... a doki még sehol egész nap senki nem foglalkozott velem, időközben áthelyeztek egy másik szobába...

Esti váltás megtörtént mikor jeleztem az ügyeletes orvosnak hogy iszonyúan kisugárzik a vállamba a fájdalom ami lassan elviselhetetlen és hogy szeretném ha kötést cserélnénke. Nagyon készséges volt hozott fájdalom csillapitot aminek a nevét is elárulta... és kaptam egy új kötést. Kötözés közben láttam meg hogy 5 kapcs van bennem.. és nem éppen olyan kicsi az a vágás mint amiről beszéltek..

De ő nem igazán tudott semmit mondani hiszen nem volt ott az előzményeknél.

Következett egy átszenvedett éjszaka.

majd reggeli ébredést követően előkeróült a doki semmit nem mondott csak üzent a nővérrel hogy kisérjenek a kötözőbe.

Így is történt ott találkoztunk, köszöntünk majd megkérdezte hogy vagyok én pedig elmondtam enki hogy borzasztóan... Erre ő flegmán azt mondta egy kollegának ezt bírnia kell....   megkért hogy feküdjek fel az asztalra így is történt és szó szerint kitépkedte a kapcsolat ( jelenzném ekkor még nem telt el a mütét otta 48 óra sem ) .  Érdeklődve néztem mit tesz majd kaptam rá egy ragasztot és közölte 10 perc múlva visziema zárójelentést addig össze lehet pakolni, mehet haza.

Nagyon nem tetszett de godnoltam én enm avgyok hasisebész nem okoskodom.

Kezembe adta 10 percen belül a zárójelentést és közölte nem kell visszajönni, KONTROLLA SE!!!

Csak néztem és enm hittem el hogy ez velem történik.....

Hazajöttem.. nagyon rosszul voltam és egy adag fájdalomcsillapitó kiséretében sikerült elaludni..

reggel ébredtem fel.. ahogy ránéztem a hasamra azt láttam hogy csupa vér minden nagyon megiléyedtem levettem a ragasztot ami rajta volt és láttam végig szét van nyilva az egész hasam.

Azonnal kocsiba ültünk és visszamentünk..

A doki úgy csinált mintha természetes lenne és közölte hogy nincs semmi baj ez tök szép ne hisztizzek majd 2 db steril striptet helyezett a sebre és hazaküldött.

Ekkor már tudtam itt valami nem stimmel.Felhívtam egy egyik kolléganőmet aki egy másik kórházba dolgozik és szintén orvos hogy segítsen mert itt tuti valami gáz van.. Elintézte hogy egy specialista megnézzen. Azonnal megultrhamngoztak ami kimutatta hogy tele van folyadékkal és vérrel a hasam. A Doki közölte ezt azonnal fel kell szúrni vagy meg kell műteni döntsek..

A barátnőm erősen szoritotta a kezem és úgy döntöttünk a szúrást választjuk..

4 cm mélyen beszurtak  nyilt sebbe érzéstelenitő és fájdalom csillapitás nélkül.. hát godnolom nem kell leírnom hogy milyen kinokat életem át..

Majd újra összefoltoztak. Ekkor már azt hittem hogy végre vége van és minden rendben lesz. 3 nap múlva mentem vissza kontrolla amikor mondtálk hogy újra fel kell szúri. Hát ez már mégjobban fájt. Kiderült a belső varratok szana szét voltak szakadva minden tele volt folyadékkel és nem végeztek túl jó munkát az elöző kórházba.

A doki azt mondta arra számitsak ha meggyógyul meg kell a hasamat plasztikázni mert annyira csúnya lesz..

Nagyon el voltam keseredve..  a következő kontrolok alkalmával már csak a felületes szúrások következtek.. de ez sem volt túl kellemes.

most 10 hete hogy mütöttek a sebem egy része még kicsit nyitva és még mindig nem tudok teljes életet élni. Nem tudok egy nehezebb szatyrot felemelni, nem tudok csakúgy hajolgatni, semmi hasizmot követelő mozdulatot.

Felmerült bennem a kérdés hány ember halhatott már meg ennek az embernek a keze alatt, és iszonyúan sajnálom azkat az emebreket akik nem értenek a szakmához és nincs imseretségük hiszen ha laikus lettem volna engem is hazaküldött volna és már nem élnék...

Hozzátenném az új dokrot akihez a kórházváltás után kerülltem azt mondta egy hét és tepsibe toltak volna el..

Hát nem biztató?

Tehát kérek mindenkit hogy agyon vigyázzon és kérjen máshonnan segítséget ha nincs ismerős a közelbe mert ez felháboritó. Én azért írtam le és osztottam meg mindezt a kedves olvasokkal hogy lássák velünk kollégákkal is megteszik.