Milyen életet menteni ?
Talán ahhoz az érzéshez lehetne hasonlítani mint amikor egy nőnek gyermeke születik...
Amikor szenved, küzd, és fáj, egyszer csak megszületik a kis csoda és minden rossz érzés elmúlik. Semmi más nem lesz csak öröm és boldogság!
Talán mi is ezt érezzük ha életet mentünk. Vannak jó és rossz napok és értelmes és kevésbé értelmes esetek.
Két féle életmentést szoktunk megkülönböztetni, az egyik amikor egy gyereknek segítünk és a másik amikor egy felnőttnek.
Sajnos a mai rendszer elég szörnyen van felépítve hisz a gyermek rohamkocsi elvégzi a feladatok nagy részét de amikor ők nem tudnak menni akkor megy egy eset kocsi amin esély van arra hogy az adott Tiszt/Orvos be fog pánikolni és nem fogja tudni kezelni a helyzetet hisz nem találkozik sürün ilyennel és lehet, hogy nem tud életet menteni.
Lehet hogy jó dolog a gyerek roham kocsi de ilyenkor elgondolkodtató hogy megéri-e így szétválasztani és nem-e lenne jobb ha minden Tisztnek/Orvosnak megtanítanák azt amit a gyerek rohamos személyzetnek...!
Álltalába az emberek nem tanúsítanak különösebb figyelmet egy mentőnek de amikor látják a feliratot rajta, hogy gyerek roham esetleg újszülött roham akkor mindikinek összeszorul a szíve és csak arra gondol hogy sikerüljön nekik...
"Sokak életéhez van közünk.
Némelyekéhez kevesebb,némelyekéhez nagyon is sok.
Mégsem fogják tudni a nevünket,azt sem,hogy mit tettünk értük.
A mi munkánk rejtett és névtelen..."
